HŐSÖK SÍRJA

El kell mondjam, hogy a Balsai Népfőiskolai és Turizmusfejlesztési közhasznú Egyesület Ifjúsági Fotós Tagozatáé az ötlet és a terv. Az anyagokra a Demokratikus Ifjúságért Alapítványtól nyertük pályázaton, és mellénk állt az ötlet megszületésének pillanatától Balsa község Önkormányzata és lakossága. Mindenkinek köszönöm, hogy komolyan vett bennünket Lassan mi is felnövünk. Szép volt gyereknek lenni, ám egyre többet értünk és látunk környezetünkből, s szeretnénk jobbá tenni azt. Ezt a sírt sokan gondoztuk általános iskolás korunkban. Azután megnőttünk, elkerültünk, s látjuk, hogy kis falunkban mint fogy az erő, mert egyre több az idős ember és kevés a fiatal. Nekünk, ha meg akarunk élni, városon kell munkát keresni. Amikor hazajövünk, nem a múlton merengünk. Pedig elődeink sorsát ismerni kell! A hibákból tanulni kell. Mi most tanuljuk, mint fiatal felnőtt a nagybetűs életet. Békében nőttünk fel, csak filmekből, regényekből, a történelemkönyvekből ismerjük a háborút. Nem is akarjuk a saját bőrünkön megismerni. Ezért azonban tennünk kell. Ezért vagyunk most itt. A falu vezetése is gondokkal küzd, gyakran felmerült, hogy nincs igazán gazdája ennek a sírnak, pedig különös jelentősége, fontos üzenete van számunkra. Szeretnénk, ha ez az üzenet még sokáig nem halványulna el. Akik itt nyugszanak, mindannyian a II. nagy világégés áldozatai. Akkor kerülnek igazán közelebb hozzánk, ha hallgatjuk falunk idős lakóinak történeteit arról az időről. Kiviláglik, hogy katonák voltak, ám elsősorban emberek. Fiúk, testvérek, apák. Ugyanúgy éltek, szerettek, mint mi, ám fegyverbe szólította Őket a Haza, és menni kellett. Nem mérlegelhettek, hátrahagytak szülőt, családot és mentek. Számukra itt ért véget az élet. Sok-sok embernek mondok most köszönetet, akik segítettek, hogy az elgondolásunk valóra válhasson. A tőlünk fiatalabbakat is arra szeretnénk ösztönözni, hogy merjenek álmodni és cselekedni az álmaikért. Bízom benne, hogy elfogadja, és részének tekinti az emléket Balsa. Halottak napján ismét hozzuk az emlékezés mécseseit mi élők, hogy Ők ne felejtődjenek el. Bízva reménykedve, hogy az általuk átélt borzalmakat sem nekünk, sem az utánunk jövő nemzedékeknek nem kell átélni.